Íme, az első bejegyzésem, amit már meg sem próbálok felülről tekintve a dolgokra írni. Immáron harcba szálltam én is többedmagammal a választási harcba, itt Óbecsén. Meg kell, hogy valljam, hogy igen megtisztelő több száz polgár eddigi támogatását is magam mögött tudni, de nem dicsőségként élem meg. Ez sokkal inkább feladat, kötelesség, de leginkább hivatás. Hivatásnak élem meg, hogy élhetek a polgárok egy részének a bizalmával, és még nagyobb hivatásként élem meg, hogy több polgár bizalmát még meg kell nyernem, és méltón képviselni őket a kampányban és az elkövetkező 4 évben egyaránt, sőt egy életen át.

Feltevődik a kérdés, hogy egy ilyen zűrzavaros politikai helyzetben miért vállal valaki egy ilyen feladatot, miért megy politikai harcba? Nos, az én esetemben ez nagyon egyértelmű. Társadalmilag igen érzékeny egyede vagyok a nemzetemnek, ugyanakkor nagyon nem szeretem a tutyi-mutyiságot, a politikai és emberi tehetetlenséget, és ami a legfontosabb ebben a helyzetben, hogy nem szeretem az elefánttoronyból való politizálást sem.

Mindezzel a tulajdonságokkal a birtokomban, láttam, látom, hogy mi folyik körülöttem, mi folyik Óbecsén, és mit tett az elmúlt négy évben az eddigi tartományi képviselő. Beszélgetve az emberekkel, sokan azt sem tudják, hogy ki a képviselőjük, hogy ki kellett volna, hogy képviselje őket a Tartományban az elmúlt 4 évben. Ez a tény, nem a polgárok tudatlanságáról árulkodik, hanem arról, hogy a képviselő, valójában nem is volt képviselő. Mert nem tett semmi érdemlegeset, és az elmúlt 4 év alatt nem mutatkozott a polgárok előtt. Nyilván meg volt az oka. És most próbálja magyarázni a négyévi bizonyítványát a sajtón keresztül egy olyan levéllel, ami hemzseg a hazugságoktól.

Elmúlt 4 év. 4 évig vezették a várost. 4 évig képviselt bennünket Újvidéken. És mi történt ez az idő alatt? Óbecsén és a községben gyalázatos a közvilágítás, a közutak, a közbiztonság, a víz (ha egyáltalán van) sok helyen ihatatlan, felelőtlen és elhamarkodott döntésekkel akarnak kutat fúrni, Óbecse Főteréről és környékéről nem is nagyon érdemes beszélni, a Sportcsarnok beázik, a bölcsődei ellátás is drága és kevésbé minőséges, mint egy-egy magán óvodákban, ráadásul ugyanazért a pénzért nem ugyanazt kapják gyermekeink belvároson, mint pl. alsóvároson, a munkanélküliségi ráta az egekben, az értelmiség sokszor elhagyja Városunkat, akik pedig itt maradnak sokszor kénytelene akár napszámban is dolgozni. És még sorolhatnám, de ezek a legszembetűnőbb dolgok.

Nem vagyok álszent. Tudom, hogy ezek a dolgok nem egy vagy nem kettő emberen múlik/ múlott. De rajta és rajtuk IS múlott. Oroszlánrészt vállaltak Óbecse leépítésében. Én „nem olyan rég” születtem. Egy mondat kísérte végig az életemet: „Majd jobb lesz”. Ezt hallgatom 20 éve. Meddig? Meddig nem lesz jobb? És Képviselőink, elöljáróink meddig nem vállalják érte a felelősséget? Most is megnézem… Minden téren ugyanazok a jelöltek, mint eddig is. Mint ha olyan jól végezték volna a dolgukat, mint ha meg lennénk velük elégedve… Ugyan…

Tisztába kell tenni a dolgokat. Új emberek kellenek, akik végre meg tudják mutatni a jó irányt. Ha nem is változik meg minden egyik napról a másikra, mert ez már lehetetlen, de legalább állítsuk Óbecsét a felemelkedés útjára. Ehhez új, fiatal, erős és ügyes emberekre van szükség, akik nem az eddigi évek politikáját akarják folytatni, és akik vállalják a felelősséget tetteikért. Hazugságokból nem tudunk várat építeni.

Én erre vállalkozom. Mindig és mindenkor a polgárok rendelkezésére fogok állni. Engem mindig meg fognak találni, mert én itt vagyok, itt voltam, és itt maradok. Nem menekülök elefántcsonttoronyba, és vállalom a felelősséget. Nem fogom tudni a Holdvilágot meggörbíteni, de dolgozni fogok. És azt hiszem ez a mai világban már bőven elég a politikában is. Ha mindenki dolgozna már nem itt tartanánk.

Nagyon jól megtanítottak bennünket, hogy hogy nem lehet… Én/ Mi megpróbáljuk megmutatni, hogy hogyan lehet…