"Kisfiam! Tessék köszönni!" - mondogatták szüleim nem is oly régen még. Tanítottak, tanultam. Viselkedési és társadalmi normákat. Igazuk volt. Illik köszönni. Lehetőleg előre.

Jó napot kívánok! Sziasztok! Helló! Isten hozott benneteket!

De hogy ez mi is? Hát ez egy blog. Szokták úgy is hívni, hogy internetes napló. Hát legyen. Nem voltam soha naplóíró, és ezt sem úgy fogom vezetni, hanem csak úgy.

Miért is kezdtem bele? Mert nagyon sok olyan dolog van, amiről úgy érzem hasznos lenne írni egy néhány sort, néhány gondolatot. Nem feltétlen gondolom azt, hogy okosságokat fogok írni, hanem inkább úgy fogalmaznék, hogy az én szemüvegemen (ami nincs is) keresztül mutatom be azt a helyet ahol és ahogy Ti is éltek.

Ja, a másik dolog. A tegeződés! Engedjétek meg, mély tiszteletem ellenére is, hogy tegezzelek benneteket, elsősorban azért, mert így mindenki közelebb fogja érezni a témákat magához, ez amolyan közvetlenebb dolog, másodsorban pedig azért mert úgy vélem, hogy ha korban nem is, de szellemileg fiatalok látogatják majd ezt az oldalt.

Mi a cél? Ezt mindenhol megkérdezik a XXI. században. Nos, nemes egyszerűséggel mondhatnám, hogy csak annyi a célom, hogy írjak. Nem célom az olvasási és a látogatottsági rekordokat megdönteni, de persze jól fog esni, ha sokan olvasnak majd. Az sem célom, hogy bármilyen "nagymenő" politikus, vagy társadalomtudós idézzen a gondolataimból, de persze, szerényen azt is megköszönném. Írok, csak úgy...

Hogy milyen írások lesznek itt? Hát, lesz itt hivatalos és kevésbé hivatalos, lesz itt kimért, szétszórt, visszafogott és energikus. Ebből a szempontból ez tényleg egy napló lesz, mert a társadalmi, politikai nézeteimből, hangulatomból kiderül az aktuális szellemi hogyan létem.

Tőletek elsősorban azt várom el, hogy olvassátok, aztán ha valamivel nem értetek egyet, adjatok neki hangot, és írjátok meg, és ha valamivel egyet is értetek, azt is.

Egyenlőre ennyi voltam.

Üdv

K.I.