Talán már csak néhány óra választ el bennünket attól, hogy a Köztársasági Elnök Úr kiírja a választások pontos időpontját. A kampány meg már a javában zajlik. Ez azt hiszem egy újabb ok arra, hogy ne dolgozzunk. Országos vezető politikusaink már szinte nem is látnak a kampánytól, de így van ez nemzeti közösségünkben is.

Már nem látok olyan újságot, legyen az napi-, vagy hetilap, vagy akár reklám újság amely ne tocsogna azoktól a mondatoktól, hogy ezt meg azt tettük meg Önökért az elmúlt négy évben és ezt meg azt fogunk tenni a következő négy évben, csak szavazz ránk, szavazz ránk, szavazz ránk!!!! Hirtelen mindenki fontos lett. A fiatalok, a nők, a földművesek, a kisiparosok, a nagyvállalkozók, a hívők és a hitetlenek egyaránt, az egyházak, a városiak, és a falusiak. Mindenkinek a véleménye nagyon fontos lett, mindenki számít. Az utóbbi időben nagyon fontos lett a fiatalok szórakozási lehetősége, pikk-pakk két-három bált kellett szervezni, és „jó keresztény” módon a Farsangi- bált már hamvazószerda utánra tenni. Hát a kampány az kampány. Mindent felrúgunk.

Bár igen közel állok a politikához, sőt mi több szeretem is, de valahogy ez a kampányidőszak áll tőlem legtávolabb. Egyszerű az oka, hogy miért?! Mert ebben az időszakban hangzik el a legtöbb hazugság, legtöbb félrevezetés, némely pártoktól és képviselőitől olyan embertelen megnyilvánulásokat látunk a „cél érdekében”, hogy az embernek felfordul a gyomra.

Józan paraszti ésszel, egy ősi magyar bölcsesség jut eszembe: „Az kiabál, akinek a háza ég”. Ennyire egyszerű. Azok a politikai pártok, akik telenyomják az újságokat, a médiumokat, a postaládámat mindenféle színes maszlaggal, azokról az jut eszembe, hogy ezek nyúlták le a legtöbb pénzt az elmúlt időszakokban, ezek költik legjobban az adófizetők pénzét, ezeknek van mit takargatniuk, és a rengeteg hazugsággal próbálják meg leplezni, és már csak azért sem szavaznék rájuk. Nem azt mondom, hogy nincs szükség kampányra, propagandára, de azért vannak határok. Tehát én azt tudom javasolni, hogy Tisztelt Olvasóim próbáljanak meg így is egy kicsit gondolkodni.

… egy márciusi szösszenet volt ez… mivel most egy kicsit felgyorsulnak az események, nyilván én is többet fogok írni…Üdv és szép napot…K.I.