Van néhány dolog, amit az embernek tudnia kell, mielőtt olyan elvetemült dologra adja a fejét, mint a politika. Ezzel mindenkinek tisztában kellene lennie, ideértve jómagamat is.

A politika, mint tanultuk történelemből, filozófiából, jogból, politológiából egy igen ősi, és nemes szakma, foglalkozás, hivatás. Ki hogy fogja fel, és ki hogy éli meg. De semmiképp sem kiváltság és semmiképp sem jutalom. Politikával foglalkozni felelősség. Ahogy az autószerelő is felel azért, mert rosszul szerelte fel az alkatrészt, úgy a politikusnak is felelni kell, azért amit tett, vagy azért amit éppen nem. És itt nincs kivétel. Ismétlem, nincs kivétel. Lehet az magas, alacsony, kövér, sovány, szerb, magyar, ruszin vagy éppen szlovák, a felelősség alól nem szabad kibújnia senkinek. S ahogy a szerelő is kap fizetéscsökkenést, vagy éppen elbocsájtást úgy a politikus is megkapja „büntetését”. Jobb esetben. S ez így van rendjén. Vagyis így kellene, hogy legyen. Van a politikának még egy mozzanata. Tudniillik van a hatalom és van az ellenzék. A hatalom az, aki bizonyos időszakokban folytathatja politikáját, érvényesítheti programját, elképzeléseit. Az ellenzéknek bírálni kell, és görbe tükröt kell tartania a hatalomnak. Amikor pedig választás van, akkor meg mindenkinek meg kell állnia és tiszta lelkiismerettel elmondani, hogy mit tett és mit nem. Na, ez az, ami itt nálunk nem működik. Itt mindenki úgy látja, hogy mindent megtett, és mindenki úgy gondolja, hogy mindet meg is fog tenni. Nos, közlöm, hogy ez nem így volt és nem így lesz. És itt lenne szerepe a felelősségvállalásnak. Amitől a mi „vezetőink” ki vannak herélve (bocsánat a kifejezésért).

Tudom, hogy sokszor gátlástalanságba megy át a kampány. Tudom, bár nem szeretem, és a magam részéről nem is űzöm ezt a „sportot”. Mindenki, aki ilyen „illegális szerekhez” nyúl, az csak magát minősíti. Először is a kutya is csak félelemből támad. De nem értem, hogy egyes emberek mitől félnek? Ha mindenki mindent jól csinált volna az elmúlt években, akkor mért félnek? Ha meg nem, akkor meg azt a „munkát” minek akarják folytatni? Ja, hogy az állás, meg a pénz… Értem. Nem értem viszont azt, hogy egy ember, hogy tud odáig eljutni, hogy csak is és kizárólag pártpolitikai megfontolásból, elfordítja tőlem a fejét, nem köszön, holott „tegnap” még jóban voltunk. Én nem vagyok ilyen. Keresztény neveltetésben részesültem, és attól még hogy valaki más pártnak a tagja, még köszönök neki, sőt a barátom is lehet. Egy olyan autószerelő, aki az egyik műhelyben dolgozik, mért ne inna meg egy sört azzal, aki egy másik műhelyben dolgozik?

Ezekért a fent említett dolgokért mondom azt, hogy én egy új irányt szeretnék mutatni. Olyat, ahol csapatmunka van és nem aknamunka, olyat, ahol az ellenfél az nem ellenség, és olyat ahol az ember az ember.

És végül… Azért írtam le mindezt, hogy mindenki értse, hogy hogyan tekintek a politikára, és a politikusokra. Úgy, mint hivatásra és kötelességre és úgy, mint ember. Viszont nyitott szemekkel járok. Akit eddig, önakaratomon kívül, emberi mivoltában megbántottam volna, attól őszintén elnézést kérek, aki meg csak azért orrol rám, mert olyan valamire mutattam rá, amit nem tett meg, de meg kellett volna tennie, az meg nekem bocsássa meg. A kritika az mindenkinek jól jön, csak van, aki saját hasznára tudja váltani, valaki meg támadásba indul.

Az ilyenfajta hozzáállásnak és az ilyen ellenségeskedésnek "köszönhetően" tartunk most itt ahol. Én ezt a stílust és ezt a hozzáállást nem képviselem és nem is fogom. Ezért mondom azt, hogy:

SZÖVETSÉGBEN VELETEK! SZÖVETSÉGBEN A POLGÁROKKAL! - és ez alatt mindenkinek van helye. Gyertek hát!