Három napja, hogy hivatalosan is egyéni képviselőjelölt vagyok a Tartományi Képviselőházba, és két napja, hogy ezt közöltem Veletek a blogomon keresztül… Olyasmi történt ez a két nap alatt, amit legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. Több mint 300-an olvastátok el bejegyzésemet. Sokan „lájkoltátok”, sokan megosztottátok. És nagyon sok reagálás érkezett telefonon, e-mailben, a facebookon. Nagyon sok hozzászólás. Nagyon sok vélemény. Ezt szeretném megköszönni. Nagyon megköszönni. Nagyon jól esett. Ilyenkor érzi az ember, hogy ÉRDEMES.

Volt, aki gratulált, volt, aki egyetértett, volt, aki kritizált, volt, aki tanácsot adott. De ez így van jól. A lényeg, hogy valamennyi hozzászólás jóindulatú volt és építő jellegű. Ez nagyon fontos, hogy az emberekben ennyi csalódás után is megszólal az emberi hang, és próbálunk segíteni egymáson. És ha már megpróbálunk, akkor nagy valószínűséggel sikerül is. Így van ez a nagybetűs életben és így van ez ebben a fránya politikában is egyaránt. Csak akkor érhetünk el sikereket, ha meghallgatjuk egymást, és ha mindenki hozzátesz egy kicsit a közösbe. Együtt elképesztően könnyű. Próbáljátok meg, próbáljuk meg… 20 éve nem megy, 20 éve várunk. Várunk a csodára. Ne várjunk többé, tegye meg mindenki azt a kis lépést, amire képes, mindenki csak annyit amennyit tud, és a lehető leggyorsabban meg lesz az eredménye…

Egy képviselő, az én értelmezésemben, nem arra hivatott, hogy egyedül oldjon meg mindent. Ez történt az elmúlt években és látjuk az „eredményt”. Egy képviselő arra hívatott, hogy elvigye az Önök hangját, az Önök véleményét, az Önök keze munkáját a községi képviselő testületbe, a tartományi parlamentbe, Újvidékre, Belgrádba, Budapestre, Európába, a Világba.  Egy képviselő arra hívatott, hogy Önöket meghallgassa, meghallja, és a Világba kiáltsa, hogy hol fáj. És addig kiáltozzon, amíg fáj, amíg nem oldódik meg a baj.

Hát erre vállalkozok, vállalkozunk!

Önökkel együtt! Összefogással! Szövetségben!

Szövetségben Veletek! Szövetségben a Polgárokkal!